Saját álom, kérges kézzel, magyar fából – szépszerével
Ez az oldalam egy rövid bemutatkozás faipar és kézművesség területén végzett munkámról, arról az útról, amely gyermekkori élményekből indult és egy életen át tartó hivatássá vált.
Hogyan kezdődött minden?
Mikor éreztem először a faforgács illatát? Nehéz felidézni a pontos pillanatot. Talán akkor, amikor Nagyapám – egy bihari falu tisztelt asztalosmestere – segítségével kifűrészeltem és kiráspolyoztam Winetou Ezüstpuskáját. Amikor a kendermadzagot rákötöttem és a vállamra dobtam, úgy éreztem: nincs boldogabb gyerek a világon.
Ahogy teltek az évek, felnőttem, és úgy tűnt, a gyermekkori álmok lassan elhalványulnak. A ’90-es évek elején munkahelyemen létszámleépítés következett, és kézhez kaptam az „elbocsátó szép üzenetet” – egy szerény végkielégítéssel. Nem estem kétségbe: határozott elképzelésekkel vágtam bele abba, hogy a fa és a kézművesség felé fordulva valóra váltsam régi álmaimat.
Az első lépések a faipar felé
Másnap már kopogtattam a faesztergályos szakot oktató iskola ajtaján. Gépipari ismeretekkel és Édesapám támogatásával elkészítettük az első, egyszerű faipari gépeket is. Kialakítottuk az első műhelyt – aligha volt nagyobb 2×2 méternél –, de nekem az volt a világ közepe.
Úgy éreztem, mintha útjelzők mutatnák a helyes irányt: 1994 óta végzem a munkámat a lehető legjobb tudásom szerint, saját és mások örömére – legyen az felnőtt vagy gyermek.
Ki vagyok én?
Czegle László népijáték-készítő, faműves és népi iparművész vagyok. A mesterség szeretetét családi örökségként kaptam Nagyapámtól, aki kisvárosa elismert asztalosmestere volt.
1998-ban Debrecenből egy kicsi zempléni faluba, a kádárok völgyébe költöztem. Egy rövid lakatosipari kitérő után, 1993–94 fordulóján döntöttem el végleg, hogy életemet a fával és a kézművességgel kötöm össze.
A saját készítésű gépek és a manufaktúra indulása
A bemutatkozás faipar területén nem lenne teljes anélkül, hogy megemlíteném: a famegmunkáló gépeimet – Édesapám segítségével – saját magam készítettem el. Ezek között van szalagfűrész, csiszológép és eszterga is, amelyeken mind a mai napig dolgozom, és amelyek meghatározó elemei maradtak a munkafolyamataimnak.
1994-ben megalapítottam saját manufaktúrámat, amely azóta is a hagyományos kézműves technikákra, a fa tiszteletére és az egyedi, igényes kivitelezésre épül.
1997-ben Erdőbényére költöztem, ahol a helyi közösség és a zempléni hagyományok hamar a mindennapjaim részévé váltak. 2004-ben az erdőbényei emlékpark létrehozásában is aktív szerepet vállaltam, hiszen fontos számomra, hogy a bemutatkozás faipar és népi kézművesség területén ne csak a műhelyemben, hanem a közösségi életben is értéket teremtsek.
Termékeimről
- hagyományos kézműves technológiával készülnek, sok kézimunkával
- esetenként kis gépeket (esztergagép, csiszológép) is igénybe veszek a minőség és esztétikai érték javítására
- termékeim széles skálán mozognak: fajátékok, ékszerek, karácsonyfa díszek, ajándéktárgyak (pl : gyümölcsös tálak, kínálók, faliórák, gyertyatartók, díszdobozok, szelencék stb.), konyhai használati tárgyak (pl: diótörő, mézcsorgató, teflonkanalak, pálinka kínálók stb.)
- termékeim a hagyományosan elfogadott formákon kívül, új, saját ötleteken alapuló, egyedi kivitelezésű tárgyakat is tartalmaznak
- termékeimet 1998 óta folyamatosan zsűriztetem az Iparművészeti Lektorátuson, és a Hagyományok Házában a Népi- Iparművészeti Osztályon.
- A zsűrizett tárgyak száma eléri a 100-110 db-ot, amelyekből több „A” és „B” kategóriás minősítést is kapott.
A fa örök értéke
Életemben és munkáimban nap mint nap igazolva látom a mondást: „A fából készült tárgyak a bölcsőtől a koporsóig elkísérnek.” A bemutatkozás faipar területén nálam mindig erről szól – a fa örök, időtálló értékéről és arról, hogy minden egyes darab történetet hordoz.
Hol találhatók meg a munkáim?
Termékeimet számos helyen megtalálhatják: ajándékboltokban, múzeumi kiállítóhelyeken, valamint különböző nagykereskedésekben. Kül- és belföldre egyaránt szállítok, így a munkáim sokfelé eljutnak.
Rendszeresen jelen vagyok helyi kistérségi eseményeken és országos népi, valamint kézműves rendezvényeken is, ahol a hagyományos faipari kézművesség valóban testközelből mutatható meg az érdeklődőknek.
Vásárok, fesztiválok és szakmai jelenlét
A bemutatkozás faipar és kézművesség területén szorosan összefonódik azokkal a rendezvényekkel, amelyek évtizedek óta meghatározzák a szakmai életemet. 1996 óta rendszeresen részt veszek a Népművészeti Egyesületek Szervezete által rendezett vásárokon és eseményeken, amelyek fontos találkozási pontok a hagyományőrzők és a kézműves mesterek számára.
Ezek közül néhány kiemelt esemény:
Nemzetközi Táncház Találkozók (Budapest–Szolnok–Gyöngyös)
Mesterségek Ünnepe (Budapest – Vár)
Karácsonyi Kézműves Vásár (Budapest – Vörösmarty tér)
Budapesti Tavaszi Fesztivál
Nemzeti Vágta
Meghívások és országos jelenlét
Rendszeresen kapok meghívást csoportos kiállításokra, országos népi és iparművészeti vásárokra, ahol lehetőségem nyílik bemutatni a hagyományos faipari technikákat és saját készítésű munkáimat.
Egyéb események és fesztiválok, ahol megjelentem:
Lánchíd Fesztivál
Szegedi Hídi Vásár
Budapest Búcsú
Nyírbátor – Szárnyas Sárkány Fesztivál
Sümeg – Várnapok
Diósgyőr – Várjátékok
Kapolcsi Művészetek Völgye
Hajdúszoboszló – Folk Hétvége
Jászberény – Csángó Fesztivál
Savaria Karnevál – Szombathely
Kezes-Lábos Fesztivál – Etyek
Debrecen – Cíviskorzó
Szatmár–Beregi Fesztivál
Tokaj Hegyalja Piacz
Ezek az események mind hozzájárultak ahhoz, hogy bemutassam a faipari kézművesség szépségét és hagyományait, miközben személyesen találkozhattam azokkal, akik értékelik az egyedi, kézzel készült tárgyakat.
Külföldi tapasztalatok és szakmai elismerések
A bemutatkozás faipar területén nem csupán hazai eredményeket sorolhatok fel. Külföldi vásárokban is értékes tapasztalatokat szereztem, többek között Lanciano, Rudolfstadt és Ludwigsburg rendezvényein. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak arra, hogy a nemzetközi közönség is megismerje munkáimat és a magyar kézműves hagyományok különleges szépségét.
2000 augusztusa óta tagja vagyok a Hegyaljai Népművészeti Egyesületnek, majd 2011-ben a Magyar Kézműves Szövetség is felvett tagjai közé. Ugyanebben az évben a Tokaji Kistérségi Társulás is tagként jegyzett.
2011 novemberében – több éves zsűriztetést követően – elnyertem a faműves, népi iparművész címet a Népi Iparművészeti Tanácstól, amely pályám egyik legfontosabb szakmai mérföldköve.
2024 őszétől a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagja lettem, majd 2025. június 24-től a Marosvásárhelyi Népművészeti Egyesület is felvételt nyújtott számomra. Ezek a szakmai közösségek fontos szerepet töltenek be abban, hogy folyamatosan fejlődjek, és a hagyományos faipari értékeket hitelesen képviselhessem.